Első országúti idény, országos bajnoki cím, világbajnoki és Európa-bajnoki részvétel – így foglalható össze nagyon tömören a juniorkorú Révész Ádám idei szezonja. Az MBH Bank Cycling Team 18 éves kerékpárosával szakágváltásról, idei évéről és a sportág első afrikai világbajnokságáról beszélgettünk.
Tavaly ilyenkor valószínűleg még maga Révész Ádám sem gondolta, hogy egy évvel később ilyen kivonatot készíthetünk 2025-ös esztendejéről. Hiszen csak októberben született meg benne az elhatározás, hogy a hegyikerékpározás után kipróbálja magát az országúton is.
Ahogy egy vb előtti interjújában felidézte, „úgy érezte, mivel nem az a kimondottan robbanékony típus, így sokkal jobban illene hozzá az országút, ahol sokkal inkább az állóképességre, valamint a hosszú, de kiegyenlített erőkifejtésekre van szükség”.
Sokáig nem tartott a csapatkeresés: decemberben már az olasz bejegyzésű, de magyar főszponzorral rendelkező MBH Bank Ballan CSB magyarországi utánpótlás-csapatát, az MBH Bank Cycling Teamet erősítette.
A kecskeméti székhelyű sor legfontosabb feladata, hogy épp olyan tehetségeket találjon és olyanoknak teremtsen lehetőséget, mint például Révész. „Kell hozzá némi szerencse, de azért az sem árt, ha valaki 30 éve tevékenykedik az utánpótlássportban”– foglalta össze a tehetségkutatás titkát Sáfár Tamás csapatvezető.
Révész Davide Martinelli irányításával kezdte meg a munkát, aki pályafutása elején maga is két évig tekert az annak idején még Team Colpack nevet viselő legendás olasz utánpótlássorban, mielőtt négy idényt töltött az akkor csúcson lévő Quick-Step csapatánál, majd szintén négyet az Astanánál, ahonnan két éve vonult vissza.
„Decemberben új edzőm lett, Davide Martinelli. Vele kezdtem el készülni a szezonra. Szerintem nagyon jó edző, jól kijövök vele, jól megy a közös munka és az edzések is tetszenek, amiket ír nekem” – fogalmazott a 18 éves bringás az m4sport.hu-nak Martinelliről.
A Martinelli név jól cseng a sportág berkein belül: Davide édesapja, Guiseppe Martinelli versenyzőként háromszoros Giro- és egyszeres Vuelta-szakaszgyőztes, sportigazgatóként, illetve csapatvezetőként pedig olyan ikonokkal dolgozott együtt, mint például Marco Pantani, vagy Vincenzo Nibali. De mindennél többet mond róla, hogy hét különböző versenyzővel összesen kilenc Grand Tourt nyert.
„Egészen jól haladtak télen az edzések, meg úgy általában jól sikerült a felkészülési időszak. Igazából nagyjából az egész telet megúsztam betegség nélkül, pedig sokat edzettem kint” – tette hozzá, mikor arról kérdeztük, minek köszönhető a nagyszerű szezonkezdet.
Merthogy ennél jobban nem sikerülhetett volna a rajt. Rögtön első versenyét megnyerte, ráadásul meggyőző fölénnyel: a március közepén, juniorok számára rendezett Kajdacs Grand Prix-n több mint négy percet adott a második helyezettnek.
A kezdeti siker után tavasszal több, nagy hagyománnyal bíró utánpótlás-versenyen is megmutathatta magát, így például a válogatott színeiben ott volt a csehországi Béke Versenyen (Course de la Paix), illetve az MBH-val az ugyancsak jó nevű Giro del Friuli Venezia Giulián, amelynek prológján 7. helyen végzett.
Fotó:Bringasport
„Teljesen elégedett vagyok a szezonnal. Az első felében kicsit bele kellett rázódnom, de a második felében szerintem egyre jobban sikerültek a versenyeim, elég jó formában is voltam” – jegyezte meg.
A négynapos olaszországi verseny után június vége felé az országos bajnokság következett, amelyet a felnőttek versenyével ellentétben nem Pannonhalmán, hanem Tamásiban rendeztek.
Révész itt sem aprózta el: időfutamban épphogycsak lemaradt a dobogóról, előtte, a mezőnyversenyében viszont aranyérmet nyert.
„Az előző évekhez képest változott a pálya: most dombosabb volt. Körülbelül 120 kilométer volt, 1000 méter szintemelkedéssel. Szerencsére nem teljesen sík volt, ami feküdt nekem, mert szerintem nekem a legjobban a hegyek mennek. Viszonylag jól megy az időfutam is, bár azért ott nagyon sokat számít a technika, és jó időfutambicót azért nehéz szerezni. Egyébként szerintem juniorban még nem lehet kimondani, hogy hegyimenő vagyok, még nem lehet ennyire kategorizálni, de úgy érzem, a hosszabb hegyek fekszenek a legjobban” – beszélt a pályáról, amit közel 43 km/órás átlaggal teljesített, valamint arról, milyen típusú versenyzőnek tartja magát.
Révész még ekkor, bajnoki arannyal a nyakában sem sejthette, mit tartogat még számára az év, ugyanis csak augusztus elején, közepén tudta meg, hogy a szövetség őt indítja junior korosztályban a ruandai világbajnokságon és franciaországi Európa-bajnokságon. Első országúti évében.
„Nagyon örültem neki. Mert ez tényleg nagy lehetőség, főleg, hogy ilyen helyen volt a vb” – fűzte hozzá, mikor a sportág történetének első afrikai vb-jére terelődött a téma.
A csapat többi tagjával – az U23-asok között induló Feldhoffer Bálinttal, illetve Vas Blankával és Valter Attilával – múlt kedden érkeztek Ruandába, ahol a pénteki versenyét megelőző két napban „főleg a pihenésen volt a fókusz, mert azért 10 óra volt a repülőút, amit ki kellett pihenni”.
Persze nemcsak az odaút jelentette a kihívást Kigaliban, hanem a meleg, a magas páratartalom és a magaslat is, de leginkább az utóbbi, elvégre a tengerszint felett 1567 méteren fekszik a ruandai főváros.
„A meleg annyira nem ütött meg szerencsére, arra nagyjából fel voltam készülve, meg ahhoz könnyebben hozzá lehet szokni, mert azért melegnek otthon is meleg volt egész nyáron, úgyhogy az nem volt annyira vészes. A magaslatot viszont lehetett kicsit érezni. Olyan 1500 méter körül voltunk. A pulzusom kicsit magasabb volt edzések közben meg alvás közben, de szerintem a versenyemet ez annyira nem befolyásolta” – számolt be tapasztalatairól.
Valóban nem érhette szó a teljesítményét (sőt!), főleg annak fényében, hogy brutális verseny várt rá a Kigaliban kialakított körpályán, ahol kicsit több mint 119 kilométert és 2671 méter szintemelkedést kellett leküzdenie.
„Nagyon nehéz volt, nagy tempó volt az elejétől és az emelkedőket is meghúzták. A melegre számítottam, de ez a tempó nagyon durva volt. Az elején volt pár nagyobb bukás, azokat egész jól kikerültem, próbáltam a mezőny elején helyezkedni, aztán a közepén tudtam helyezkedni. Három körrel a vége előtt pont előttem kaptak defektet a kockakövön, emiatt ki nekem is meg kellett állnom, sajnos ott elhúzták a sort, az utolsó két kört egyedül mentem. Jól éreztem magam, úgy éreztem, kiadtam magamból mindent, de nagyon erősek voltak az ellenfelek” – értékelte akkor a 40. helyezéssel végződő versenyét az M4 Sport helyszíni riporterének, Várhegyi Benjáminnak.
A verseny utáni napok már a pálya melletti szurkolásról szóltak (délután Feldhoffer Bálintért szorított, szombaton az aktívan versenyezve 37. helyen záró Vas Blankáért, vasárnap pedig Valter Attiláért, aki Feldhofferhez hasonlóan sajnos nem fejezte be a versenyt), na meg a rácsodálkozásról és a pozitív élmények gyűjtéséről.
„Nagyon kedvesek voltak az emberek. Nagyon látszott, hogy figyelnek a versenyzőkre. Tényleg szívből szurkoltak, és nagyon sokan is voltak kint. Nagyon jó hangulat volt. Nyilván nem voltam még ekkora versenyen, de szerintem tényleg nagyon hangulatot csináltak a helyiek” – mondta.
Az egész világbajnokság alatt feltűnő volt, hogy bár nagyon sok szurkoló volt az utak mellett, nagyon fegyelmezettek is voltak. Nem voltak a versenynek háttal álló, szelfire belógatott telefonnal, vagy „Szia, anya! Szia, apa!” feliratú táblával, félig a pályán hadonászó nézők, ami sajnos már megszokott látvány a legnagyobb versenyeken.
„A rendezők is nagyon figyeltek a biztonságra. Ugye városban, körpályán volt a verseny, és végig kordonozva volt. Nagyon jól volt biztosítva az egész verseny – mondta, részben az utak minőségére is utalva, de nem csak ez volt rendben: Minden rendezett volt, tök tiszta volt a város.”
Révészék kedden Franciaország felé vették az irányt, ott rendezik ugyanis az Európa-bajnokságot, ami szintén nagy kihívás lesz: 103 kilométerés 1976 méter szintemelkedés vár a juniorokra, Révész mellett Kardos Csongorra, Varga Márkra és Zsembery Boldizsárra.
“Van itt egy hosszabb hegy, körülbelül 7 kilométer hosszú, átlag 7%-os meredekségű, azon megyünk kétszer, és van egy-két rövidebb, de meredekebb, azokon pedig összesen négyszer – mutatta be rájuk váró nehézségeket. – Úgyhogy azért ez is kemény lesz. Lehet, még hasonlóan kemény is, mint a vb. Itt azért a mezőny is nagyobb lesz, mert ide azok is jönnek, akik nem voltak a vb-n, ráadásul frissen érkeznek, kipihenve.”
Ezzel együtt nem aggódik, úgy érzi, „jól tud majd menni, a hosszú, viszonylag meredek emelkedő fekszik neki, így egy jó eredmény is kisülhet ebből”, ami számára már az lenne, ha a legjobb 30-40 között végezne.
Az Eb után jöhet a jól megérdemelt pihenés, majd alapozás, de semmiképp sem terepkerékpáron, ellenben a montit nem engedte el, sőt idén is szeretett volna versenyen indulni, de másképp alakult az éve.
„A cyclocrosst nem szeretem. Hideg van, sár van, nekem az annyira nem tetszik. Meg télen inkább pihenek és edzek. Nekem a tél inkább arról szól. Tehát a cyclocross biztos nem játszik” – jelentette ki határozottan.
„Szerintem jól sikerült az idényem. Nyilván ez volt az első országúti szezonom, szóval sok elvárásom nem volt magammal szemben. Elég sok versenyre mentünk, most nagyjából olyan 30 versenynapnál járok, ami a montihoz képest kicsit több, mint dupla. Az idény elején az volt a terv, hogy nem szeretném teljesen elengedni a montit, de annyi versenyünk volt, meg a montira azért másféle edzésekkel kell készülni, úgyhogy nem nagyon fért bele, szóval idén csak országúti versenyen indultam. Akartam egy-két montiversenyt is, de pont úgy alakult a versenynaptár, hogy ütköztek az országúti versenyekkel, úgyhogy nem tudtam menni. Most nem jött össze, meglátjuk, jövőre hogy alakul” – összegzett Révész Ádám.
Forrás: M4sport.hu